Az elhatározás, az első megtett lépés a változás útján. Most arról mesélek, hogy bennem hogyan született meg az az elhatározás, hogy változtatnom kell az életemen, legfőképpen azon, amit megeszek. Nem volt könnyű döntés, aztán a megvalósítás nem is ment gyorsan. Ha nincs meg az igazi, szívből fakadó elhatározás, akkor nem megy. Megtapasztaltam. Hogy miért nem? Mert találtam mindig kifogást, okot arra, hogy megszegjem a saját magam alkotta szabályokat.

Azért kezdtem el keresni valami mást, valami jobbat (hangsúlyozom, hogy magamnak), mert problémával küzdöttem. Orvoshoz jártam, gyógyszert kaptam, megszűnt a gondom, aztán a következő hónapban újra kezdtem. Nem mentem orvoshoz, lassan a szervezetem magától is leküzdötte a fennálló gondot, mert a test gyógyítja magát. Lassan... Aztán a következő hónapban megint ugyanott tartottam. Orvoshoz mentem, gyógyszert kaptam, elmúlt a gondom. Majd a következő hónapban megint kezdődött... Az orvos azt mondta, ilyen vagyok, hajlamos, érzékeny, szokjam meg. Próbáltam elfogadni, de minden hónapban újra és újra és újra.... Elegem lett. Elkezdtem utánaolvasni a bennem rejlő betegségnek. A gyógyszerek mindig Candida gomba kezelésére szolgáltak, ezért ezen a területen olvasgattam, de csak nagyon szűken, mivel a fennálló többféle problémámat nem kötöttem össze. És orvos sem volt, aki helyettem megtette volna. Mindenesetre eldöntöttem, nem eszek több cukrot. Ennek most egy éve és nyolc hónapja. És az eredmény jött is, kitisztult a szervezetem valamelyest, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már három hónapja nem volt gondom! Juhhééjj! Gyógyult vagyok, gondoltam, és lazítottam is a szabályokon, megettem egy kis sütit, csak néhány szeletet, aztán a problémám újra jelentkezett! Rá kellett döbbennem, ennyi nem elég, nem térhetek vissza a cukorhoz. Viszont az élelmiszerek összetevőiben nem figyeltem, van e cukor. Ma már erre is figyelek. Mert, ha már elhatároztam, akkor rendesen csinálom. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy csak így működik. Ez a világosság viszont csak most áprilisban talált meg, ezért írtam, hogy lassan ment a megvalósítás. Azonban mostanra már nem csak a cukorról mondtam le, ha nem az állati tejtermékekről, valamint a finomított lisztekről, az élesztőről, a tartósítószeres élelmiszerekről, és minden olyanról, ami előre elkészített. És mindezt nem egyszerre tettem.

Fél évvel a cukor elhagyása után, még mindig nem voltam elégedett a fizikai állapotommal, ezért úgy döntöttem nem fogyasztok több állati tejterméket. Féltem ettől, mert mindig imádtam a sajtokat, a joghurtokat, a tejszínes ételeket, a tejeskávét.... Aztán ami a legnehezebb volt az egészben, az a tejeskávéhoz használt tej helyettesítése. Sokáig kóstolgattam a növényi tejeket, míg megtaláltam a magam ízléséhez legközelebb állót. És a szervezetem, a testem igazolta a döntésemet, jobban lettem, elmúlt az általános rossz közérzet, energikusabb lettem, nem is volt szükségem már kávéra, elmúlt a fáradékonyság. De még mindig voltak olyan gondjaim, amikre kerestem a megoldást, amit úgy éreztem meg kellene szüntetni. 

Újabb 3 hónap elteltével úgy döntöttem, nem eszem többé olyat, amiben glutén van. Megismerkedtem a Paleo diétával,és azt mondtam, ez tetszik nekem, ezt tudom tartani. Hamar hozott eredményt, megszűnt a haspuffadásom, sokkal jobban éreztem magam. Aztán nem javult tovább az egészségi állapotom és voltak olyan gondjaim, amik ugyan kevésbé voltak erősek, de megmaradtak. Így nem is tartottam szigorúan a diétát. (Most már tudom, hogy nem feltétlenül a glutén a ludas. Nem mondom, hogy az jó a szervezetnek, de inkább a finomított termékeket kell kikerülnöm.) Rendszeres kihágásaim voltak az elmúlt évben, ezeknek következtében cukor is, tejtermék, is glutén is került a szervezetembe. És nemhogy nem javultam tovább, lett néhány új, nyugtalanító problémám, ami ismét meghozta azt az érzést bennem, hogy nem jól csinálok valamit és változtatnom kell. Újra orvoshoz mentem, mivel egy fontos döntés előtt álltam, nem is halogathattam a lépést. Most, olyan orvosra leltem, aki nem nézett rám nagy szemekkel, amikor elmondtam neki az elmúlt több, mint egy évet, a tapasztalataimat. SŐT! Azt mondta nem látom rosszul a dolgot, jó úton indultam, de egységben kell néznem a problémákat és olvassak alaposabban utána a Candidiasis-nak, és próbálkozzak meg ezzel a diétával, persze csak olyan mértékben, amit tartani képes vagyok. És én először,mikor olvasni kezdtem, elkeseredtem. Mit fogok megenni??? Ez az összes eddigi szabályozásomnál nehezebb, szigorúbb. Aztán, egyik nap, mikor rosszul éreztem magam egy cukros tejeskávé után, elgondolkodtam. Nekem ez nem kell! Én jól akarok lenni! Mintha megvilágosodtam volna, az elmém egy rejtett zugából előtört egy emlék. Sok évvel ezelőttről, amikor akaratlanul, de nem ettem azokat a dolgokat, amiket tilt a Candida-diéta, és jól voltam. Sosem jobban! És, ahogy ez az emlék egyre erősödött bennem, úgy lett egyre erősebb az az érzés is bennem, hogy megint úgy akarom érezni magam. Olyan jól, energikusan és boldogan!

Ez volt az én elhatározásom pillanata, ami azóta megingathatatlan, kitűztem a célom, és nem teher a szabályok betartása. Sőt, azt gondolom, hogy szigorúbb vagyok magammal, mint amit a Candida diéta feltétlenül előírt, de nekem így jó. Viszont elhatároztam azt is, hogy nem gyötröm magam, jókat eszem és mindent megkóstolok, ami megmozgatja a fantáziám. És ezt tartom is. Azóta olyan megszokott kellemetlenségek szűntek meg, amiket sosem kötöttem össze a többi fennálló problémámmal.

Mára már minden problémám megszűnt. :) Ettől nagyon jól érzem magam, és erőt is ad a kitartáshoz. Ezért a saját példámból kiindulva azt ajánlom mindenkinek, legyen nyitott, ne féljen. Hozza meg a döntést a változtatásról, tűzze ki a célját, induljon el az oda vezető úton, és ne engedjen meg magának semmi kilengést. És jobban lesz! Kitartás!